Beérkezett irodalmi alkotások
Ónodi Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola
Csipi Alexandra / 8.a osztály
Én is itt vagyok!
Az Ónodi Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola 8. osztályos tanulója vagyok.
Velem nagyon sokat foglalkoznak a tanárok, odafigyelnek rám. Segítenek a tanulásban, vagy ha bármilyen problémám van. Tájékoztatják anyukámat. Osztálytársaimmal sokat beszélgetek.
Gyakran megyünk sétálni, kirándulni az osztályfőnökünkkel, Icus nénivel. Gyakran elmegyünk a Sajó-partra, gyönyörködni a tájban. Közben elviccelődünk, sokat nevetünk. Az órákon sem kerülök azért hátrányba, mert SNI tanuló vagyok. A legtöbb tanár figyel arra, hogy én is szóhoz jussak az órán, türelmesek velem.
Imádom Jutka nénit, szeretek hozzá fejlesztésre járni. A foglalkozásokon mindenféle érdekes dolgot csinálunk. Úgy magyaráz Jutka néni, hogy megértem. Az óra végén mindig kapunk egy kis időt, amikor szabadon választhatunk magunknak kedvenc tevékenységeinkből. Én sokszor választom a tabletet, mert vannak rajta érdekes fejlesztős játékok.
Az igazgató nénit, Margó nénit is nagyon szeretem, mert nagyon kedves, jószívű. Mindig elintézi, hogy kaphassanak ajándékokat, mehessenek kirándulni, akik megérdemlik - én is köztük vagyok. ... és figyel a biztonságunkra.
Kedvenc tevékenységem a rajzolás, ez megnyugtat. Szívesen számítógépezek. A magyar órákat azért szeretem, mert Gabi néni tartja.
Lassan elkerülök az iskolából. Várom, mert kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz, de rossz is, hogy itt kell hagynom a kedvenc tanáraimat és a kedvenc igazgató nénimet - de megismerhetek új embereket, és az jó. Biztosan visszajárok majd az iskolába látogatóba.
Nagyon szeretek az ónodi iskolába járni, sok emlék köt ide ... még én is itt vagyok!
Kálló Csaba / 6.b osztály
A KIS KACSA ÉS A CSALÁDJA
(A rút kiskacsa feldolgozása saját ötlet alapján)
Egyszer volt, hol nem volt,...volt egyszer egy kis kacsa, akit úgy hívtak, hogy CSABIKA. Volt neki egy anyukája, akit úgy hívtak, hogy RENÁTA. Egy napon CSABIKA úgy érezte, hogy el kellene mennie kirándulni, mert ott nagyon jól szokta érezni magát. Szólt az anyukájának, hogy nagyon szeretne világot látni, még hozzá a családjával. Az anyukája beleegyezett, hogy egy szép helyen fog az egész család piknikezni. Így tehát elindultak mindnyájan. Csabika kiskacsa után ment Ketrinke kis kacsa, azután Dzsenike kiskacsa és Renáta kacsa mama, majd Csaba kacsa papa, és velük ment még kacsa nagymama is. Mentek, mendegéltek, s egy nagy rengeteg erdő közepében lévő tónál találták magukat. CSABA kacsa úgy érezte magát, hogy biztonságban van. Ám de körülnézett és sehol nem lelte a családját, ezért nagyon elszomorodott.
Ment, mendegélt, hogy megkeresse a többieket. Útközben egy nagy szikla mellett találta magát, ahol vadállatok tanyáztak. A vadállatok megkérdezték tőle, hogy mit keres. Elmondta, hogy Csaba papa kacsát és a többieket. A vadállatok azt válaszolták, hogy nem látták őket. Szomorúan ballagott tovább CSABA kacsa. Egyszer csak egy kis faluban találta magát, ahol sok - sok ember lakott. Akivel találkozott, mindenkitől megkérdezte, hogy vajon nem láttak- e erre egy kis kacsacsaládot. Az emberek azt válaszolták, hogy volt itt egy család, akik keresték a kis elveszett CSABIKÁT, de ők már tovább mentek. Csabika nagyon el volt keseredve, amikor egyszer csak találkozott egy gyönyörű hófehér HATTYÚ családdal. Amikor megszólaltak, olyan volt a hangjuk, mint a kis elveszett kacsa családjának.
- Nem is ismersz meg minket, Csabika! - szóltak hozzá.
- Jaj! - kiáltotta CSABIKA. - Apa, Anya, Dzseni, Ketrin, Mama! Hát, mások lettetek? Hattyúvá változtatok?
- Nem veszed észre Csabika? - válaszolták. Te is hattyú vagy!
Ettől kezdve együtt szálltak,..........repültek a magas égen.
TASZÁRI ÁLTALÁNOS ISKOLA
Ignácz Veronika
8. osztály
Én is itt vagyok!
Egy nap elköltöztünk és egy másik iskolába kellett járnom. Nagyon ismeretlen volt az iskola, mivel nagy volt. A tanárokat és a diákokat nem ismertem.
Az igazgató megmutatta az osztálytársaimat és az osztályfőnökömet. Az osztályfőnököm először kedvesnek tűnt, első látásra. De már az új társaim fintorogtak rám. A tömegből egy lány ellenszenvesen szólt hozzám:
- Helló! Te vagy az új?
- Szia! Igen, én vagyok. Hogy hívnak?
- Barbara vagyok és én vagyok az osztály legidősebb tagja.
- Én Nati vagyok, 14 éves.
Erre ő elkezdett nevetni, én pedig azt mondtam:
- Hé! Én is itt vagyok!
Abbahagyta a nevetést, és a legjobb barátjával, Rékával kimentek az osztályból. Én még utánuk kiabáltam és azt mondtam, hogy 1 évet kell csak egy osztályban kibírnunk, mert utána mindenki megy középiskolába.
A nagy létszámú osztályból egy kedves lány, Hanna jött oda hozzám, hogy lenne-e kedvem odaülni mellé. Ennek én nagyon örültem. Hanna azt mondta nekem:
- Lehet, hogy most ők a nagyok, de lehet, hogy még ők fognak rád szorulni.
Teltek-múltak a hónapok, Barbara és Réka még mindig gonoszak és ellenszenvesek voltak, de a többi társammal már jól kijöttem. Véget ért a nyolcadik évfolyam. Teltek az évek.
Nagy álmom volt, hogy mentős orvos legyek, sok tanulással és szorgalommal sikerült is.
Egyszer Barbarának baleset lett, és én voltam szolgálatban, rám volt szorulva. Én habozás nélkül végeztem a munkámat a gonoszkodása ellenére. Ő ezek után nagyon hálás volt és elnézést kért a gonoszkodásáért és mondta, hogy tényleg itt vagy!
Boros Zsófia 6. osztály
Én is itt vagyok!
Egyik csodás reggelen arra keltem, hogy anya és apa vitatkoznak. Lementem, megkérdeztem mi a baj, anya erre mondta, hogy költözünk.
- Miért? - kérdeztem. Annyit mondott, hogy: elválok apádtól. Felöltöztem és elmentem suliba.
Eltelt a nap és délután lett. Hazaértem és már be volt pakolva a bőröndöm, és el is mentünk. Anyát kérdeztem, hogy mi a baj és miért kellett elmennünk. Anya mondta, hogy semmi közöm hozzá és hogy apuval köztük vége és kész! Elfordultam és nem válaszoltam. Azt gondoltam magamban, hogy engem miért nem akarnak megkérdezni, hogy én mit akarok.
Odaértünk az új házhoz. Gyönyörű volt, de akkor sem éreztem jól magam. Berendezkedtünk és kitakarítottunk.
Másnap reggel anya és én elmentünk az új suliba és beiratkoztunk. Szép volt, sok gyerek volt, de mégse vígasztalt. Főleg, hogy volt egy lány, aki végig piszkált egy napon át. De utána békén hagyott és nem szólt hozzám.
Eltelt egy év, már kezdtem megszokni. Jött egy új lány az osztályba. Odajött és kért egy tollat, de nekem nem volt, erre ő fellökött és elkezdett rajtam röhögni. Ezt egy párszor még megcsinálta. Elegem lett és megkérdeztem tőle, hogy mi a baja velem és mondtam, hogy hagyjon békén. De hát őt ez hidegen hagyta és folytatta. Szóltam az igazgatónak, hogy mit csinált. Rászólt, hogy hagyjon békén, mert én beteg vagyok lelkileg és ne piszkáljon, de aztán együtt röhögtek rajtam. Pedig ez nem igaz. És mondtam, hogy: - Én is itt vagyok!
Elmeséltem anyunak és visszaköltöztünk apához és kibékültek, én meg visszatértem a régi iskolába.
Fekete István Általános Iskola1237 Budapest, Nyír utca 22
Bogdán Máté 4. osztály
Én is itt vagyok!
Máté vagyok, Bogdán Máté. 10 éves. A családom 6 fős: 2 szülő, 1 hugi, és 2 öcsi. Egy csincsilla, 2 papagáj és 2 hörcsög még pluszban, és ez a legeslegjobb család az univerzumban.
A Fekete István Általános Iskolába járok, és nagyon szeretem, főleg azt, hogy 4.a-s vagyok. A kedvenc tantárgyaim: minden!!! Általában délutánonként beszélgetek, rajzolok valakivel, vagy a két legjobb barátommal játszok, mókázok, szórakozok. A kedvenc dolog, amit szeretek, ha átjönnek hozzám a barátaim.
Szerintem nem vagyok más, mint a többiek, és jól be is illeszkedtem. Mindig vidám szoktam lenni. Nagyon szeretek gumiból karkötőt fűzni és barkácsolni a szabadidőmben.
A jövőben nagyon szeretném a legjobb barátomat áthívni ottalvós bulira, és nagyszabású terveim is vannak: nagy ezermester szeretnék lenni.
Kollár Lili 4. osztály
Én is itt vagyok!
Lili vagyok, és idén fogom betölteni a 12-t. A családom elég szétszórt, ahogy én is. Sajnos nincs testvérem, de nagyon szeretnék egyet.
A Fekete István Általános Iskolába járok. A 4.a osztályban töltöm az uncsi, de nem mindennapi életem. Az osztályban vannak őröltek, viccesek és bolondosak is, de félénkek is. Imádom a matekot, a fogalmazást és a környezetet is.
Délután mindig kimegyek mozogni. A hobbim, hogy az utcán talált kutyáknak megtaláljam a gazdáit, vagy újat keressek nekik. Nagyon szeretek horgászni.
Én szerintem nem vagyok más mint a többiek, kivéve, hogy nagyobb vagyok az osztályban mindenkinél. Sok barátom van, folyton bohóckodunk. Mindig jó kedvű vagyok.
Most épp hip-hopozok, a jövőben a balettot is ki szeretném próbálni. Szeretnék nagyobb hangsúlyt fordítani az éneklésre
Láncos Gergő 4. osztály
Én is itt vagyok!
A nevem Láncos Gergő, 11 éves leszek áprilisban, vagyis most 10 éves vagyok. A családomban öten vagyunk, anyukám, apukám és a két testvérem, Petra és Olivér.
Az iskolám a Fekete István Általános Iskola, ahol 4.a osztályos tanuló vagyok. A kedvenc tantárgyaim a matematika, a környezet, az etika és az ének. Amit nagyon utálok az az olvasás. Az órák után délutánonként leckét írok. Suli után a haverokkal őrültködünk, bolondozunk. A hobbim a youtube-ozás. 3 kedvenc youtube-erem van.
Sok barátom van az osztályban. Általában vidám vagyok. Ha felnővök rendőr szeretnék lenni. Más vagyok, mint a többiek, mert pár dologban különbözök tőlük, például sokat kockulok a telefonomon.
Máté Katarina Madlen 5. osztály
Én is itt vagyok!
Máté Kata vagyok, 12éves. A szüleim elváltak. 4 testvérem van. Vannak állataim is, két kutya, akiket úgy hívnak, hogy Héra és Zeusz. Van még egy cicám is, akinek Miss Szőrgombóc a neve.
A Fekete István Általános Iskolába járok, 5. b-s vagyok. Az osztályomban sok gyereket nem kedvelek, de vannak barátaim. Sajnos nem vagyok napközis, ezért nem tudok itt lenni, és nincs időm délután sétálgatni, vagy csak elmenni valahova, mert sokat kell tanulnom otthon. Nem szeretem a matematikát és az irodalmat, szeretem viszont a rajzot, mert olyankor kikapcsolom magam.
Én szerintem abban vagyok más, hogy nem foglalkozok mások dolgával. Az osztály többi tanulója sokszor csúnyát mond néhány gyerekről, de ez engem nem érdekel, mert senki sem tökéletes. Néha nem vagyok vidám, mert az osztály többi tagja minden nap piszkál, és ez idegesít. Ritkán vagyok nagyon boldog, általában az átlagos napokon csak vagyok.
A vágyam, hogy sminkes legyek, mert szeretek másokat szebbé tenni. Jó lenne elutazni Amerikába és ott leélni az életem. Nem akarok családot, szeretném kiélvezni az életet. A jövőben szeretnék találkozni a kedvenc hírességeimmel: Ariana Grande-val, Justin Bieber-rel, Nicki Minaj-zsal, Cardi B-vel, és Selena Gomezzel. Az is fontos nekem, hogy a családom éljen erőben, egészségben.
MÓRÁGYI ÁLTALÁNOS ISKOLA
Tóth Veronika: Én is itt vagyok
Tóth Veronika vagyok, a Mórágyi Általános Iskolába járok, hetedikes vagyok. Nagyon nehezen megy a tanulás, ezért nagyon csodálkoztam, amikor egyik nap odajött hozzám Marika néni, hogy egy versenyre engem gondolt, mert én is itt vagyok és én is jó lehetek valamiben.
Az volt a feladatom, hogy írjak egy fogalmazást. Megbeszéltük, hogy irányított fogalmazás legyen, mert azt könnyebb nekem írni. Végül sztori-kockákból dobtam képeket: kulcs, lakat, vártorony, zseblámpa, álarc, óra. Ezekből a szavakból készült a fogalmazásom.
Egyik nap olvastam egy könyvet, ami egy elveszett lányról szólt. Elmesélem.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy elveszett lány, aki vándorlása során talált egy vártornyot. A lány kíváncsi volt, mi van a toronyban.
A vártorony ajtaja fölött volt két álarc. Megnézte az ajtót, de az ajtón volt egy lakat. Elkezdte keresni a lakathoz tartozó kulcsot, de nem találta. Pár óra múlva feladta a kulcskeresést és keserves sírásra fakadt. A sírástól elaludt. Néhány óra múlva felkelt és gondolt egyet, megkérdezte az álarcokat, hogy hol van a kulcs. Azok azt válaszolták, hogy náluk van, de nem adják oda. Erre az elveszett lány hangosan kiabálni kezdett, hogy adják neki oda a kulcsot. Könyörgött és sírt, míg végül odaadták neki.
Az elveszett lány kinyitotta az ajtót. Fogott egy zseblámpát és bement a sötét vártoronyba. Nem félt. Bent meglátott egy kincsesládát. Odament a ládához és kinyitotta. Volt benne egy papír. A papírra az volt írva, hogy menjen fel a második emeletre és ott találni fog egy ugyanilyen ládát, csak az le lesz majd lakatolva. Meg kell találnia a kulcsot.
A lány talált egy kicsi dobozt, amiben volt egy kulcs, gyorsan felment a ládához. Kinyitotta. Ebben is volt egy papír. Az állt rajta, hogy menjen fel az utolsó emeletre, ahol lesz majd egy láda. Gyorsan felment a legutolsó emeletre. Megtalálta a ládát, ami nyitva volt. Abban már nem volt papír, hanem arany és gyémánt, meg a belsejébe bele volt vésve, hogy ez az ajándék, amiért kiálltad a két próbát. Ez a jutalmad.
A lány fogta a jutalmat és soha többet nem jött vissza. Addig élt, amíg meg nem halt.
Amikor Marika néninek odaadtam a fogalmazást, azt mondta nekem:
"Ügyes vagy Roni, látszik, hogy nem vagy egy elveszett lány, ha ilyen fogalmazást tudsz írni egy elveszett lányról."
Dani József
Én is itt vagyok
Engem Dani Józsefnek hívnak, 6. osztályos vagyok. Bátaapátiban lakom a Dózsa György utcában. Mórágyra járok iskolába. Nagyon nem szeretek tanulni, de van, amiben jobb vagyok, mint a többiek. Szeretem a tesit és a magyart, de a matekot nem szeretem, nem is vagyok jó belőle.
Azért nem bírok úgy olvasni és tanulni, mert diszgráfiám és diszlexiám van. De ugyanúgy vannak barátaim, mint egy kitűnő tanulónak.
Természetismeretből a múltkor nem értettem a virágos feladatot. De ismerem a fákat, mert sokat járok az erdőbe a legjobb barátaimmal és a nevelőapámmal is. Sok fafajtát ismerek. Az akác vastag, gyűrűs, tüskés, magasra nő. A bükk kemény, gyűrűs, sűrű levelei vannak. A fenyő magas, tűlevelű, vastag puhafa, gyantás. Felismerem a cserfát, az ecetfát, a tölgyet, a hársat, stb. Fel tudom dolgozni a fákat baltával és a baltát is meg tudom élezni köszörűvel. Mindig segítek a nevelőapámnak otthon.
Matekból nem tudok szöget felezni, tizedes törttel szorozni. Viszont szeretek pecázni, mert megnyugtat. Meg tudom saccolni, mekkora a kifogott hal súlya. Sok halat ismerek: harcsa, amur, dévér, kárász, csuka, süllő, balin, busa. Meg is tudom pucolni és megsütni. Paprikás lisztbe forgatom a halszeleteket és utána forró olajban megsütöm.
Történelemből tavaly nehezen tanultam meg a spártai társadalmat, az atlaszt is nehezen használom. De szeretek biciklizni és meg is tudom szerelni, ki tudom cserélni a kerekeket, megjavítom a féket és a váltót. A mostohaapámnak van egy motorja. Szoktam neki segíteni és érthetően elmagyarázza, hogy mit hová kell tenni. A tévécsatornákat is be tudom állítani. Szeretek szerelni.
Irodalomból nehezen tanulom meg a kötelező verseket, mert mindig összeakadnak a szavak.
De szoktam a húgomnak mesélni és segítek neki mindenben. A múltkor eltörte a játék lovának a lábát, de én megragasztottam.
Informatikából csak hármast kaptam, pedig majdnem mindenki ötös az osztályból, de mégis
a telefont ugyanolyan jól tudom használni, mint a többiek.
A tanárok sokszor veszekednek velem, pedig én csak azt szeretném, hogy vegyék észre azt, hogy én is itt vagyok, és van, amiben nem vagyok olyan rossz...
MISMÁS SÁRA 6.OSZTÁLY
PALINI ÁLTALÁNOS ISKOLA
NAGYKANIZSA, Alkotmány utca 81.
Mismás Sára: Én is itt vagyok...
Mindenkinek vannak vágyai. Hírességként élni, tudósként feltalálni, orvosként életet menteni, költőként a szerelemről írni.
Én ezt még nem tudom...
Az embereknek vannak álmaik, de ezek gyakran nem teljesülnek, inkább belefeledkezünk az életbe. Sok-sok féle ember létezik, mindenki másban különleges, mindenki másban jó. Vannak akik sikeresek, mert nagy az akaraterejük, mások megértőek, átérzik a problémákat.
Én még keresem ezt a különlegességet...
Az emberek bonyolultak, nem csak ha kívülről szemléljük őket, hanem akkor is ha belülről. Talán az érzelmek a legérdekesebbek. Ahogy a rettenetes szomorúság, egy pillanat alatt boldogsággá válik és fordítva. Egy életnyi boldogság romokba dőlhet egy személy, egy rossz barát miatt, a barátság véget ér egy szó miatt. Az emberek egyre érzéketlenebbé válnak, vagy irigyek, gonoszak, amikor valami nem jó számukra. Mindig magukat látják első helyen, mások érzelmei nem érdeklik őket. Soha nem jó, ami van... Nem törődünk azzal, hogy amit mondunk, azzal talán fájdalmat okozhatunk másoknak. Pedig mindig az érzésekkel, érzelmekkel kellene foglalkozni.
Úgy gondolom, az embereknek kellene változniuk és akkor egy jobb, szerethetőbb világ lenne, mert mindenki itt van , én is itt vagyok és mindenki megérdemli a boldogságot...
De senki nem akar változtatni.
Zrínyi Miklós-Bolyai János Általános Iskola, Nagykanizsa Erzsébet tér 9.
Szatai Edina/ 7.osztály/: Én is itt vagyok...
Én is itt vagyok,
hisz nagy a világ.
Én is itt vagyok,
hisz nagy a boldogság.
De ha mégis baj ér,
akkor is vidám legyél
mert, köztünk bánat,
s baj sohasem ér.
Én is itt vagyok,
senkit sem ámítok.
Én is itt vagyok,
bizony én is számítok.
S ha nem vagyok,
minden más
mert, nélkülem
nincs világ.
Zrínyi Miklós-Bolyai János Általános Iskola, Nagykanizsa, Erzsébet tér 9.
Szira Zsófia/ 6. osztály/
Én is itt vagyok...
Én is itt vagyok,
Én is itt vagyok,
Mint, minden más ember.
Nem értem ezt,
Nem értem ezt,
Velem miért ilyenek?
Te is itt vagy,
Te is itt vagy,
Miért gondolod ezt?
Mindenki lát,
Mindenki hall,
Te árva gyermek!
Ő is itt van,
Ő is itt van.
Nem hiszem el!
Őt látják,
Őt hallják
Ő drága gyermek.
Mi is itt vagyunk,
Mi is itt vagyunk!
Miért gondoljuk ezt?
Mi látjuk,
Mi halljuk ,
A másik gyermeket.
Ti is itt vagytok,
Ti is itt vagytok!
De jó látni Titeket,
Így ti is látjátok,
Ti is halljátok,
Mi történik az árva gyermekkel!
Ők is itt vannak,
Ők is itt vannak!
Hát ők nem látják?
Miért nem látják,
Miért nem hallják,
E szegény gyermeket?
Mindannyian itt vagyunk,
Mindannyian itt vagyunk!
De jó volna ha...
Mindannyian látnánk,
Mindannyian hallanánk,
Minden gyermeket!
A nagykanizsai Kőrösi Csoma Sándor és Péterfy Sándor Általános Iskola Péterfy Sándor Tagintézménye diákjainak pályázatai:
Fenyvesi Norbert: Én is itt vagyok!
Norbi vagyok. Nagykanizsán születtem. Szüleim sajnos elváltak. Egy 17 éves lánytestvérem van, néha összeveszünk, de nagyon szeretjük egymást. Az apukám vadász, ezért sokat jár ki külföldre.
Egy nagykanizsai általános iskolában tanulok. Fejlesztő órára járok az írásom és az olvasásom miatt. Ha felnövök, vadász és jó apuka szeretnék lenni!
Az iskolában a viselkedésemen és a tanulmányi eredményemen szeretnék változtatni. Nem tartom magam egy jó gyereknek, bár vannak jó tulajdonságaim: például segítőkész, vicces, barátságos...
Néha úgy érzem, hogy sokszor mindenben csúfolnak vagy kiközösítenek. De a barátaim elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Azért szoktak kiközösíteni, mert azt gondolják, hogy nem vagyok képes semmire sem. De én azt gondolom, hogy elérem azt, amit akarok, és ezt mindazzal érem el, hogy magamra hallgatok, nem pedig másokra!
Koósz Márk Attila: Én is itt vagyok!
Engem Márknak hívnak, 14 éves vagyok.
Első osztályban engem "kiáltottak ki" a leglassúbbnak, ezért a tanító néni javaslatára megvizsgált egy bizottság. Az elvégzett mérések alapján megállapították, hogy én SNI nevezetű tanulási problémával küszködöm...
Még hatodikban is én voltam az egyik legrosszabb tanuló az osztályban. Néhány tanárom nem vette figyelembe a bizottság rólam írt véleményét.
Aztán szüleim úgy döntöttek, hogy keresnek nekem egy másik iskolát. Így átírattak a mostani iskolámba, ahova már szívesen járok. Régebben nem szerettem olvasni. Az első félévben pedig már a kötelező olvasmányt is el tudtam olvasni, és van kedvenc tantárgyam is. Ebben az évben sok mindent értem el tanulásügyileg. A tanulmányi eredményem is sokat javult, most 4,5 lett az átlagom.
Az egyik életcélom, hogy jól jövedelmező munkám legyen. Informatikus szeretnék lenni, mert úgy hallottam, hogy ezen a területen kedvezőek a lehetőségek, és mellette még nagyon érdekel is.
A különbség a régi és a mostani iskolám között az olyan, mint ég és föld közötti különbség. Itt figyelnek rám, segítenek, igyekeznek megtalálni számomra az eredményes tanuláshoz vezető utat.
Keresik, miben vagyok jó, és számítanak rám. Látják, hogy én is itt vagyok (!), és vannak értékes tulajdonságaim. Még versenyeken is indulhatok, és már nemcsak a hasonló problémával küzdő gyerekek között...
Molnár Dominik: Én is itt vagyok!
Én egy jó gyerek voltam az óvódában, sok emlékem szövődik oda, de nem szoktam visszagondolni rá. Sokszor kihagytak a játékból, pedig én is ott voltam!
Mindezek után az iskolában, az első osztályban a társaim furcsák voltak velem. Másodikban összebarátkoztam fiúkkal és valamennyi lánnyal. Harmadikban elkezdett rosszabbodni minden: folyamatosan csúfoltak engem.
Nyáron elköltöztünk, közben sok új barátom lett. Negyedikben elmentünk az egyik barátom versenyére Budapestre. Eljátszottunk a telefonommal, de lemerült, és a többiek elmentek beszélgetni, és én hátramaradtam. Én beszélgettem volna velük, de azt mondták: "Nem!"
Most ötödikben sokat fejlődtem! Mostanában már sokan békén hagynak. Sokat játszom és beszélgetek. A barátaim valamikor feldühítenek és kiborítanak. De jó ez így! Még valamikor kihagynak a játékból, de hát ÉN IS ITT VAGYOK!!!
Tóth István Csaba: Én is itt vagyok!
Az iskolába, mikor reggel belépek, akkor köszönnek nekem, de ma nem így történt. Ma reggel nem köszönt nekem senki, nem is csúfoltak, mikor beléptem az osztályba. Ott beszélgettek a barátaim, odaléptem hozzájuk, de észre se vettek engem. Becsöngettek az első órára, megkérdezte a tanár, hogy szeretne-e felelni valaki. Én jelentkeztem, de ő sem vett észre, pedig azt is kiabáltam, hogy: "- Én is itt vagyok!" Erre felszólította az egyik osztálytársamat.
Mikor kicsöngettek, az egyik barátom chips-et osztogatott, mindenkinek adott, csak nekem nem. Erre felkiáltottam: "- Én is itt vagyok!" - de ő elment mellettem, mintha a falhoz beszélnék. Akkor úgy éreztem magam, mintha csak lelkileg lettem volna ott, láthatatlan lennék a többiek számára.
Mikor hazaértem, anya szólt, hogy vacsora, én megkérdeztem, hogy mit eszünk, de ő mintha meg sem hallotta volna. Fürdés után jött a lefekvés, elmentem a szobámba és elaludtam.
Álmomban egy különös világban találtam magam, ahol az embereknek szárnya volt, és tudtak repülni. A házak a magasban, a felhőkön voltak, a földön sűrű, ijesztő erdők voltak. Mindenki repült, kivéve én, mert nekem szárnyam sem volt, ezért egyedül voltam a földön. Felettem elszállt a bátyám is. De itt sem vett észre senki. Kiáltozni kezdtem: "- Itt vagyok!" De nem hallott engem, és erre azt gondoltam, hogy jó lenne felébredni. A telefonom csipogása riasztott fel, épp jókor, mert abban a világban szörnyen éreztem magam.
Elindultam az iskolába, és arra gondolta, hogy megint nem vesznek majd észre. Amikor odaértem, akkor megint ordibáltam az órán, mert felelni akartam, de továbbra sem vettek észre. Újra hazamentem,...... És ez ment néhány napig....
Volt, hogy a tanárnő azt mondta, hogy felelhetek, és felálltam, de egy hang se jött ki a számon. Nem tudtam felelni, mert elment a hangom a kiabálástól. Másnap visszajött, és akkor sokan jelentkeztek felelésre, én is, de akkor meg nem szólított fel, mert előző nap már volt lehetőségem.
Egyszer csak
felébredtem, és akkor a testvéremet láttam meg az ágyon, hogy játszani akar
velem. Mondtam neki, hogy hagyjon egy kis időt. Azt mondta, hogy: " - Jó, addig előszedem a játékot." Rájöttem, hogy az egész csak rossz álom volt,
és eltöprengtem, hogy miért álmodtam ezeket. Talán azért, mert előző nap, amikor
a barátaimmal játszottam, nem nagyon figyeltek rám, és én akkor emiatt rosszul
éreztem magam??? Aztán szólt nekem a húgom, hogy menjek játszani, később pedig átjöttek
a barátaim is, és nagyon jól éreztem magam.
Foricsek Dániel: Én is itt vagyok!
Mikor megszülettem, csak aludtam, meg ettem, de pár évvel később megtanultam olvasni, és kezdtem megérteni...
Kilenc éves koromban azt hittem, hogy itt csak én vagyok a családban a fontos, és akkor megvilágosodtam! Mikor a reményem azt hittem, hogy szertefoszlott, hogy szerető testvér nélkül fogom leélni az életemet, tévedtem. Nem tudom, mit hoz a sors vagy, hogy mi vár rám, de tudom, hogy nem leszek boldogtalan... Először féltékeny voltam a testvéremre, de rájöttem, hogy ez butaság, hogy van, akire számíthatok, és van, aki énrám számíthat.
Rátérve a lényegre, elégedett vagyok az életemmel, hiszen van szerető családom, és olyan iskolába járok, ahol nincsenek szekálók, legalábbis nekem.
De az élet nem cukormáz! Rengeteg rossz élményem is volt, például, hogy mondjak egy példát: az erdei iskolában jó sok sebet és lelki fájdalmat szenvedtem. De a legfőbb rossz az ötéves koromban történt. Egy csúf betegség a Sürgősségi Osztályra repített, de szerencsére megúsztam a halállal való csevejt!
Mára már nem vagyok lassú gyerek, és végre eljutottam odáig, hogy csellista lettem! Sokan szeretnek engem, örülök, hogy a világon lehetek, és, hogy van barátnőm és barátaim!
Kovács Roland János: Én is itt vagyok!
A minap láttam Helen Keller életét. Egy kicsit megihletett, ha fogalmazhatunk így. Elgondolkodtam, hogy ő nem látott, nem hallott, és mégis nagyon sok dolgot elért: például megtanult öt nyelven beszélni, bölcsész diplomát szerzett, írt tizenkét könyvet, és ez még nem minden! A nő úgy tanulta meg a szavakat, hogy a kezében formázta a betűket.
A film nézése közben rájöttem, hogy mennyi előnnyel indultam. Nekem talán ennél többet kellene tudnom! Eddig azt hittem, hogy nagyon sok mindent tudok, pedig nem!
Helennek is sikerült ennyi mindent megtennie, én is szeretnék legalább ilyen híres, ügyes lenni!
Én az osztályomban a rajzaimmal tűnök ki, de tudom, hogy Magyarországon nem fogok ebből megélni, ezért én a szakács szakmával szeretnék majd kitűnni. Helen öt nyelven tudott beszélni, de én nem öt nyelven szeretnék beszélni, hiszen én nem szeretem a különféle nyelveket, de angolul szeretnék tudni.
Talán a legfontosabb számomra a családalapítás, és, hogy híres legyek! Hisz én is itt vagyok!
Varga Viktor: Én is itt vagyok!
Én egy kedves, próbálkozós fiú vagyok. 3-5 évesen nem mertem a tűzre dobni semmit, de ma már hajigálok! Egyszer ráengedtem egy méhet az ujjaimra, persze meg is csípett (!), és sírva futottam anyukámhoz. De már évek óta átgondolom azokat a dolgokat, amik tényleg veszélyesek, fájdalmasak.
A családom, ha belemelegszik a beszélgetésbe, amikor én is megszólalnék, valamiért rám sem hederítenek. A szüleim nagyon nem foglalkoznak velem: például, amikor anyukám lement a pincébe, már százszor szóltam, de akkor is csöndben volt, olyan volt, mintha nem is vennének észre, mintha láthatatlan lennék! Ez az én családom...Hé, figyeljetek már ide! Én is itt vagyok!!!
Kontyfa Középiskola, Szakiskola és Általános Iskola
1156 Budapest, Kontyfa u. 5.
Kiss Ildikó (8.)
Én és ők
Én egy vidám csaj vagyok,
Szeretem, ha körülöttem mindenki boldog.
Csodálkozom, hogy sokan megtörtnek látszanak,
Hallom hangjukból, hogy szomorúak.
Látom, hogy a boldogság elszáll csak úgy.
Én mégis egy vidám csaj vagyok.
Úgy csinálok mindent, hogy mások boldogok legyenek,
Úgy érzem, ha ott vagyok, vidámabbak lesznek.
Megérintem őket, hogy érezzék, valakinek fontosak,
Aggódom, hogy ha nem leszek, csak szomorúság marad.
Sírok, mert ha nem leszek, nem leszek nekik.
Én egy vidám csaj vagyok addig is.
Megértem, hogy az ember sohasem boldog,
Mondom: bízom bennetek, hogy ti is bízzatok.
Álmodozom, hogy egyszer mégis boldogok leszünk,
Próbálom megmutatni, hogy bízom bennük.
Remélem, egyszer boldogan néznek majd rám,
mert ha egy vidám csaj vagyok, az ő lelkük is vidám.
Menyhárt Máté (10.)
A hajnali ég alatt
Én a homo sapiens vagyok
Szeretném látni a világot
Csodálkozom a természet csodáin
Hallom a halak halálát
Látom a házak hallgatását
Én a homo sapiens vagyok
Úgy csinálok, mint egy ember
Úgy érzem magam, mint egy majom
Megérintem az eget
Aggódom, hogy csak egy préda vagyok
Sírok, mint a sírásó hajnalban
Én a homo sapiens vagyok
Megértem az emberek szavait
Mondom, amire gondolok
Álmodozom a kék eget nézve
Utat építek oda két kézzel
Remélem, elérem, s nem csak képzelem
Én a homo sapiens vagyok.